Az ember szubjektív tevékenysége az objektív világ törvényszerűségeinek a feltárására, alkalmazására, ill. a hozzájuk való alkalmazkodás előmozdítására. A megismerés két leglényegesebb szintje a köznapi és a tudományos megismerés, amelyeknek konkrét tartalma és kölcsönhatása történelmileg változó. Míg a köznapi megismerés az egyes ember egyéni tapasztalatain alapul, addig a tudományos megismerés a korábban feltárt tudományos ismereteken alapszik. A két megismerési szint alapvető közös vonása, hogy mindkettő az objektív valóságot tükrözi vissza és mindkettőnek jelentős szerepe van az emberiség életében. Lényeges eltérés viszont, hogy a köznapi megismerést a mindennapi gyakorlat keretei korlátozzák, gyakran megreked a felszínen és megtévesztik a látszatok. Jellemzi még a gyakran elhamarkodott általánosítás, az előítéletek és érzelmek erős hatása. A tudományos megismerés előnye, hogy itt a törvényszerűségek feltárása a cél, s ebben az objektív elem az uralkodó. Jóllehet a tudományos fejlődés is közelítő ismereteken keresztül halad a mind teljesebb és igazabb megismerés felé, mégis a köznapitól minőségileg különböző, magasabb szintű megismerést eredményez. Ennek elvi problémáival a tudományelmélet foglalkozik. A megismerésnél mindig két tényező kölcsönhatása érvényesül, ezek közül az egyik az ember, a megismerés alanya (szubjektuma), a másik a megismerés tárgya (objektuma), s a megismerés szerkezetének, folyamatának a megismerés tárgyához kell idomulnia. A megismerési folyamat első szakasza az érzékszervi észlelés, melynek alacsonyabb foka az érzékelés (egyes érzéki tulajdonságok differenciálatlan felfogása), magasabb foka pedig az észlelés (az adott jelenség meghatározott jelleggel bíró tárgyként jelenik meg előttünk). A csakis az emberre jellemző gondolati megismerés két, egymásra épülő fokozatból, az ún. empirikus és a teoretikus megismerésből áll. Az empirikus megismerés legfőbb jellemzője, hogy benne még közvetlenül az érzéki, tapasztalati anyagra épül a gondolkodás. A teoretikus megismerés ennél magasabb rendű; egymásra épülő alapvető formái: a fogalom, az ítélet (olyan állítás, amelyet fogalmak összekapcsolása révén nyerünk) és a következtetés. Jelentős szerepe lehet a megismerésben a képzelőerőnek, az alkotó fantáziának, az intuíciónak. A magasrendű megismerés eredményét elméletnek nevezzük, amely nem elszigetelt ismeretek halmaza, hanem ismeretrendszer, tehát a benne foglalt ismeretek meghatározott logikai összefüggések révén kötődnek egymáshoz. Ezek az összefüggések alkotják az elmélet struktúráját.

 

Kislexikon: megismerés szócikk

© CAN Architects 2017 - A weboldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Minden jog fenntartva.

  • Twitter Classic
  • Facebook Classic