Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont

- a piarista közösség új otthona a 21. században - 

A Mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium és Általános Iskola a rendszerváltás óta történő folyamatos fejlődésének köszönhetően mára kinőtte történeti épített kereteit, így új helyre költözik a város nyugati részén, a volt laktanya területére. Az új épületegyüttes tervei közösségi tervezés folyamatában történő együttgondolkodás eredményeként születtek, amelyet a piarista tartományfőnökség képviselői, az iskola vezetősége, tanárai és diákjai részvételével szerveztük építész tervezőként. A tudásmegosztás a szakmai oldalon is jelentős szerepet játszott: a koncepciót első pillanattól közel negyven műszaki, design, pszichológiai és pedagógiai szakág kiemelkedő képviselőinek szempontrendszeréből építettük fel.

Szellemi alapként a Piarista Rend megalapítója, Kalazanci Szent József munkásságát és tanítási elveit vetettük össze a kortárs pedagógia állításaival és módszereivel. Megdöbbentő, hogy 400 év távlatából szinte azonos szándékok vezérelték az ő munkásságát, mint amik a mai pedagógiai paradigmaváltást: a használható, gyakorlati tudás megszerzése a gyermekközpontúság, személyesség, közösségi nevelés, formális és non-formális nevelés integrációja, egész életen át tartó tanulás és kísérés elvei mentén történjen.

Az építészeti koncepció kialakulásában alapvető iránymutatóként szolgált a Piarista Tér leírása, amelyben „A létrehozandó épületek gyerekközpontúak, az Ő szempontjaikat helyezik előtérbe, azt, ami Nekik kell, amire Nekik szükségük van, s teszik ezt az életkori és fejlődéslélektani szempontokat szigorúan figyelembe véve.”

A nevelési alapelvek meghatározásával párhuzamosan fontos volt minden esetben egy-egy tanulási periódus térhasználati dramaturgiájának felfejtése és a terek inspirációs, mindenki számára fejlődést ösztönző megalkotása. Mindezek alapján a biztonságos és ismerős helyzetek és a radikálisan új felvetések közötti egyensúlyozás jellemezte az épület növekedését.

A tér-stuktúrát a városszöveti kapcsolatok és a belső tanulási terek rendszere szempontjait előtérbe helyezve formáltuk. A fokozatosság elvét követve a nyitott városi közterektől a személyes, intim zugokig az egyén és a közösség számára is minél szélesebb spektrumban biztosítottuk a tanulás és találkozás helyeit. Egy-egy tér akár a testhelyzet, akár a világítási kép, akár a berendezés megváltoztatásával teljesen új szituációt teremthet, illetve az iskola térrendszerében nagyon karakteres helyzetek közül választhatnak a használók, hogy tevékenységükhöz épp melyik téri helyzet a legmegfelelőbb.

A piarista közösség otthona „behív, kapcsolatokat keletkeztet, ápol: a terek szívesen kapcsolódnak minden térhez és a külvilághoz”i. Ennek megfelelően a két fő megközelítési irányból nyitott közteret alakítunk ki az iskola két bejárata előtt, amely városi találkozóhelyként is működik, iskola előtt és után bandázásra alkalmas.

Innen a kapuként működő tömegek alatt lépünk be a központi udvarba, ami az épületegyüttes szíve. A történeti mosonmagyaróvári iskola épületszárnyai is a belső udvarán keresztül kapcsolódnak egymáshoz, és ez a közösségi élet központi helyszíne - ezt a térbeli örökséget hozzuk magunkkal. Az új iskolában is az udvar szervezi az életet: befogadja a mindennapok nyüzsgését, jó időben az ünnepi alkalmak helyszíne, kapuinak megnyitásával pedig időről időre a város közössége számára átadott térré válik. Az udvart ölelő A-tanulási táj köti össze a funkcionális alapon tagolt épülettömegeket: B-sportcsarnok C-felsősök (5-8. osztály) D-gimnazisták (9-12. osztály) E-alsósok (1-4. osztály) F-kápolna és a kísérés terei G-igazgatás, rendház és étkező.

Az új iskola legfőbb innovációja, hogy az egész épület a tanulás különböző formáit szolgálja. A találkozások terei azon a szerkesztési elven alapulnak, hogy a piarista iskola és tanulás-fogalom tágasságát szolgálják: a formális oktatás keretében is használhatóak legyenek, de a szociális kompetenciák fejlesztése is azonos értékű tanulási helyzetként jelenjen meg.


Az alsósoknál az osztály az elsődleges élettér, az otthon. Az osztályteremnél a klasszikus derékszögű szerkesztés eszköztárát használtuk, ahol a négyzetes térhez egy emelt padozatú térrész, úgynevezett sut csatlakozik, amely az bekuckózás, mesehallgatás helyszíne.


A felsősök és gimnazisták tantermei a pedagógiai, pszichológiai, környezetpszichológiai, iskolaépítészeti és akusztikai kutatásaink alapján feltalált termek. A két szembenlévő derékszög, egy hegyes- és egy tompaszög által meghatározott húrnégyszög alaprajz különböző oldalai irányába fordulva karakteresen különböző térérzeteket biztosítunk, amelyek eltérő pedagógiai helyzetekben (frontális oktatás, egyéni vagy kiscsoportos munka, nagycsoportos foglalkozás) ideálisan használhatók.


A gimnazisták termei városszerűen szőttek, a közös tanulási táj felé eltolható mobil fallal csatlakoznak, ezáltal lehetővé téve az évfolyamonkénti összenyitást. Ez a rendszer nagyobb távlatokban egy következő pedagógiai lépésre is lehetőséget biztosít: a mobil falak áthelyezésével egy hangsúlyosabb évfolyamnyi tanulótérré és kisebb, osztályközösségekhez kapcsolódó otthontermekké alakulhat át.

A korosztályok épületrészeit bel- és kültérben egyaránt olyan tanulási táj kapcsolja egybe, amely részben az ún. tanulóházas iskolák mintáján alapulva az osztálytermek kiegészítő tanulási tereként használható, részben az önszerveződő tanulás helyzeteit kínálja, nagyobb térbővületeibe pedig közösségi (pl. diákklub, Kalazanci-kert) és szaktantermi (pl. művészeti, földrajz, tankert) funkciók költöznek.

Az új Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont megvalósulásával a cél, hogy a világban történő, a kalazanciusi gyökerekhez visszanyúló pedagógiai paradigmaváltás szempontjain alapuló, a magyar piarista rend megújuló oktatási alapelveinek érvényesülését szolgáló és a mosonmagyaróvári közösség számára személyre szabott épületegyüttes jöjjön létre.
 

© CAN Architects 2017 - A weboldal teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Minden jog fenntartva.

  • Twitter Classic
  • Facebook Classic